Egy éves a Neoliro!

Egy éves a Neoliro irodalmi blog! Pontosan egy évvel ezelőtt, 2016. augusztus 20-án, reggel 8 óra körül kezdődött meg az oldal felépítése.

2016. augusztus 20-án, azaz született a blog, azaz egy éves a Neoliro.

Talán

Elbúcsúznak tőlem
az éjjeli busz mellett
egy megálló múlva leszállok
nem tudom minek.

Talán fázni akartam
mert már napok óta
saját izzadságomban forrva
égek a kánikulában.

Talán el akartam tévedni
mert már elegem van
hogy mindig tudnom kell
hová tartok és hogyan.

Talán késni akartam
mert már sok
hogy minden egyes percem
naptárba van írva.

Talán látni akartam a világot
amit már évek óta nem láttam
a nevetgélő fiatalokat
az utcai fények homályában.

Talán ennyi
Talán
csak nem kéne
ennyit gondolkodni…

Sokat akar a szarka, de nem bírja a verse

A napokban olvastam Molnár Zsolt Artúr Nyárvégi Vacsora című versét, amit úgy éreztem valamilyen formában fel kell dolgoznom, mert eléggé megragadt. Magát a verset az Irodalomismeret folyóirat honlapján lehet megtalálni. Erről nem lehet és nem is kell újságírói pontossággal beszélni szóval, hogy szokjam a blogos stílust, amit eddig nem igazán sikerült bevetnem, csak leülök és mesélek.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a verse részletei…

Tütü

Szilvinek nem volt dereka. Mármint darázs. Ennek ellenére minden vágya egy tüllszoknya volt, hogy abban lejtsen egyszer végig a Váci utcában, és leszólítsák az olasz pasik. Igazából már a részeg angol legénybúcsús bandákkal is kiegyezett volna. A képzeletében Szilvi mosogatólé-színű haja („azért is vizes homok”) aranyszőke volt, hullámos és hosszú, dereka karcsú, mellei és feneke is kerek és formás. A férfiak utánanéztek, ő pedig egy magabiztos mosollyal ellibegett mellettük tizenöt centis magas sarkújában.

A teljes novella a Socfest.hu-n

Írta: Tamási Rebeka