Paneldzsungel mélyéről kémlelődő szempár

Paneldzsungel mélyéről kémlelődő szempár
álmatlan órák mossák el tekintetét
libabőrős karok tartják meg nehezedő fejét.

Kialvatlan pillantása az utcán sétál
hazakíséri a dülőngélő ifjú párt
felmászik a falon a tizedikre
keresi min nyugodhat figyelme.

Éjszaka az ég mindig kicsit sárga
csillagokat nem látott még soha
mindig úgy képzelte olyanok
mint a Budáról Pest felé folyó fények.

Vajon ők tudják hogy a csillagok közt élnek?

Az ő egéhez nem kell űrhajó
elég a menetrendszerinti villamos
az ő egén ugyanúgy szemetelnek
és éjszakáznak padokon emberek.

Álmatlanok az égboltján mint ő
a reggel nyolc nekik is munkaidő
párkányuk sem tisztább
teli hamutartó üres pohár.

Vajon ők is hasonlóan néznek rá?

Lassú reggelek

Egy órája hűl a kávé a teraszon
legyek járnak a kifliken
már tizedszerre kérek
még tíz percet.

Ahogy kell a Nap
körbejárnak a fénycsíkok a házban
lassan felkelünk mindannyian.

Friss levegő árad a tó felől
gyümölcsfákat öntöznek a szomszédok
megcsillan a fény a paradicsomon
és táncol tovább a fűben hagyott palackokon.

A tea gőze és a cigi füstje kering a felvágott felett
porcelántányérok és kenőkések koncertjére
dörzsölgetjük a szemünket.

Én ezt a pillanatot akarom a kenyeremre tenni
a hamuba dobott üres cigisdobozokkal
a műanyagdobozban fonnyadó paprikával
és egy szelet camembert sajttal.

Winter

It’s cold outside
everything is covered
with thick layer of snow
like a blanket
laying the city to rest.

And I’m just sitting here
wandering in old memories
over the steam of my tea.

As I slowly fall asleep
(and might now wake up
untill spring)
I see sledges
sliding down the hills
my friends
smiling eyes over their scarfs
snowballs
flying like arrows under the sun.

Minden elillan

Este van és kint szakad az eső. Sokan csak azért nem indulnak haza, mert eláznának és inkább hihetetlenül lassan szürcsölgetik az italaikat. Füst borít be mindent, pedig senki sem dohányzik. Állandó kellék lett az átláthatatlan füst és homály, de így legalább véletlenül sem tudunk a saját szemünkbe nézni a tükörben. A tévében valami focimeccs megy. Néhányan vitatkoznak rajta, de olyan rossz minőségű az adás, hogy szerintem azt se látják, hogy kik játszanak egymással. Nem ez a legjobb kocsma, de van teteje és jelenleg ez elég.

Lépéseket hallunk az ajtóhoz közeledni és reméljük valaki felkavarja az eseményeket. Mindenki a nyíló ajtót figyeli. Belép valaki rajta, de nem ismerős alak. Bár talán valahonnan… nem nem… nem ismerős. Lassan a pulthoz ér, csöpög róla a víz, egy kutya követi fejével a lépéseit. Hamar elveszíti a sok figyelmet és a kutya tekintete is inkább az egyik vendég párizsis zsemléjére téved vissza.

Minden elillan részletei…