Paneldzsungel mélyéről kémlelődő szempár

Paneldzsungel mélyéről kémlelődő szempár
álmatlan órák mossák el tekintetét
libabőrős karok tartják meg nehezedő fejét.

Kialvatlan pillantása az utcán sétál
hazakíséri a dülőngélő ifjú párt
felmászik a falon a tizedikre
keresi min nyugodhat figyelme.

Éjszaka az ég mindig kicsit sárga
csillagokat nem látott még soha
mindig úgy képzelte olyanok
mint a Budáról Pest felé folyó fények.

Vajon ők tudják hogy a csillagok közt élnek?

Az ő egéhez nem kell űrhajó
elég a menetrendszerinti villamos
az ő egén ugyanúgy szemetelnek
és éjszakáznak padokon emberek.

Álmatlanok az égboltján mint ő
a reggel nyolc nekik is munkaidő
párkányuk sem tisztább
teli hamutartó üres pohár.

Vajon ők is hasonlóan néznek rá?

Lassú reggelek

Egy órája hűl a kávé a teraszon
legyek járnak a kifliken
már tizedszerre kérek
még tíz percet.

Ahogy kell a Nap
körbejárnak a fénycsíkok a házban
lassan felkelünk mindannyian.

Friss levegő árad a tó felől
gyümölcsfákat öntöznek a szomszédok
megcsillan a fény a paradicsomon
és táncol tovább a fűben hagyott palackokon.

A tea gőze és a cigi füstje kering a felvágott felett
porcelántányérok és kenőkések koncertjére
dörzsölgetjük a szemünket.

Én ezt a pillanatot akarom a kenyeremre tenni
a hamuba dobott üres cigisdobozokkal
a műanyagdobozban fonnyadó paprikával
és egy szelet camembert sajttal.

Winter

It’s cold outside
everything is covered
with thick layer of snow
like a blanket
laying the city to rest.

And I’m just sitting here
wandering in old memories
over the steam of my tea.

As I slowly fall asleep
(and might now wake up
untill spring)
I see sledges
sliding down the hills
my friends
smiling eyes over their scarfs
snowballs
flying like arrows under the sun.

Az író

Egész világokat alkotok,
hogy néha kisírhasd magad,
mennyi karakter boldog befejezése
zuhant a szemetesbe miattad.

Néha nem is írok semmi újat
csak éjszakánként összeszedem
a mások által eldobott sztorikat,
érzéseket, hangulatokat.

Félkész sorokkal és gondolatokkal
teli füzet gyűrődik a táskám alján,
mintha varrótű lenne a toll,
próbálok egy szövetet csinálni belőlük.

Este percenként figyelem
hány lájkot ítéltek oda nekem
hány perc múlva lesz
egy cicás mém a helyemen.