Befolyt a város

Ne csukd be már az ablakot
úgyis befolyt a város.

Befolyt a tömeg s a zaj
az egymást taposó emberek hangja
a szmog és a káromkodás
az utak pora az ácsorgás
a cigiscsikekkel teli pocsolyák.

Befolytak a dugóban dudáló emberek
a szűk utak a zsúfolt terek
a furcsa foltok a betonon
az éjjel otthagyott lim-lomok.

Befolytak a fröccsel átitatott fapadok
a színházi éjjelek utáni katarzisok
a mellékutcákban visszhangzó kacagások
az utolsó percben elcsípett buszok.

És mire lassan este lesz,
magába oldja testedet.

Nemes Nagy Ágnes (Ne csukd be még vagy csukd be már…) című verse nyomán

Talán

Elbúcsúznak tőlem
az éjjeli busz mellett
egy megálló múlva leszállok
nem tudom minek.

Talán fázni akartam
mert már napok óta
saját izzadságomban forrva
égek a kánikulában.

Talán el akartam tévedni
mert már elegem van
hogy mindig tudnom kell
hová tartok és hogyan.

Talán késni akartam
mert már sok
hogy minden egyes percem
naptárba van írva.

Talán látni akartam a világot
amit már évek óta nem láttam
a nevetgélő fiatalokat
az utcai fények homályában.

Talán ennyi
Talán
csak nem kéne
ennyit gondolkodni…

Összekuporodva

Már fél napja nem mozdulok
azt sem tudom hol vagyok
csak várom a napfelkeltét
és a következő pihenőt.

Ha megállunk kilépek az ajtón
nyújtózók kiálltok alig látok
mint aki éppen megszületett
és anyját keresi kezeivel.

Én csak a benzinkutat keresem
torz arccal és egy euróval a kezemben
és ha megszólítanak legalább megtudom
melyik országban is vagyok.

Határhoz érünk elolvasom a táblát:
„Bienvenue en France”
még pár óra a csalagútig
visszabújok burkomba.

Megtettem mindent

Azt olvastam az interneten
árt a szemnek a monitor fénye.

Megosztottam a hírt a Facebookon,
videó chaten hívtam egy szemorvost,
rágoogliztam pár kutatásra a témában,
a fórumokat böngészve, mások véleményével is számoltam,
hosszas cikket írtam róla egy honlapra,
majd jutalmul megnéztem egy videót a Youtube-on.

Bár ráment tíz óra munka,
de egy értelmes ember kutat
mielőtt elhisz valamit, amit a neten olvas.