A költészet tovább él a social media felületeken. De vajon helyesen?

Az instaköltők kritikájáról – közösségi média és irodalom

A Könyves Magazin 24. számában az instaköltőket (Instagramon népszerűvé vált, rövid írásokat posztoló szerzőket) tárgyalják. Elhangzanak érvek amellett, hogy ez egy új, személyes és könnyed forma, illetve arról, hogy negatív irányba tolják az irodalmat, mert a követők száma válik a legfontosabbá. Krusovszky Dénes (költő, kritikus) két kritikájára reflektálok.

Az egyik legnagyobb instaköltő Rupi Kaur.
Forrás: https://www.instagram.com/rupikaur_/

„„a mostani feltűnő hatás nem is annyira irodalmi, mint inkább piaci dolog. A profi kiadók „késztermékként” hatalmas rajongótáborukkal, tehát potenciális vásárlókkal kapják az instaköltőket. Ez az egész egy súlyos fekete paródia. A költészet full-kapitalista paródiája.”

De hogyan született a rajongótábor és ha ez elítélendő, miért él vele a kiadó? Ha minden nap olyan tartalmat hozott létre az alkotó, ami értelmes reakciót váltott ki az emberekből, akkor munkával érte el, amit elért. Bár nem a kiadóval harcolt a sikeres megjelenésekért, de létrehozott valamit. Minden egyes kattintás a feliratkozás vagy a lájk gombon érdeklődést jelent, ami napjainkban nem szóban vagy papírra felírt jegyzeten, hanem a közösségi médián keresztül él.

Mindig is mértünk követőszámot. Hányan vették meg a szerző előző könyvét? Hány újságban jelent meg róla kritika? Amióta a szerzők ráírják a nevüket a művükre, azóta van személyes márka és vannak rajongók. Most a mérés és a kommunikáció vált könnyebbé, de a követőszámot még mindig el kell érni valahogy.

Persze, botrányhősként mindig is ki lehetett vívni a média figyelmét. Égesd le magad a Való Világban és adj ki egy könyvet (mielőtt elfelejtenek) és tessék, lesz néhány eladásod. Ezt nem az Instagram hozta létre. Csak megkönnyítette. Akárcsak az értékek terjesztését is.

„„lehet forradalomként felmutatni” a szerkesztők megkerülését, de csak arról van szó, hogy az Instán nem kell félni attól, hogy valaki visszadob egy szöveget”

A kritika az internet világában is él a költészet felé.
Forrás: https://www.instagram.com/rupikaur_/

A kiadó a művészet védelmezője, aki visszadobja a rossz szöveget, vagy sötét kapitalista, mert az instaköltők népszerűségéből húz hasznot? Ha van jó kiadó és rossz is, akkor nem lehet ugyanúgy jó instaköltő és rossz is?

Maximálisan megértem, hogy a kiadók, folyóiratok szűrőként működnek. Csak mert van egy népszerű idióta, nem kell úgy beszélni és írni, mint ő. A tapasztalt szerkesztők a média és a művészet területén gyakorlatilag spamszűrők is.

Én, mint ennek a blognak a szerkesztője viszont nem tudom azt mondani, hogy dobjuk el azt a sok jót, amit az online felületek adnak. Szabadságot és egy eszközt kaptunk, amit jól és rosszul is fel lehet használni.

Vannak előnyei és hátrányai is. A kritika itt is él. Lehet úgy dönteni, hogy nem osztjuk meg a cikket vagy megosztjuk, de kritikát írunk róla a posztban. Dönthet valaki úgy, hogy nem kedveli a blog Facebook odalát, mert nem akarja a nevét adni ehhez. Ezt már nem én döntöm el.

Sok olyan blog vagy más felület van, ami igyekszik értéket teremteni. Túl kevés emberhez szól, nincs pénze kiadni, nincs ismerőse a kiadónál, Mancika titkárnő rövidített vázlata a művéről nem tetszett a kiadó vezetőjének. De jó szándékkal dolgozik. Nem minden jó alkotónak van hely a kiadó versenyén. Én ezt a blogot pl. havi 50 olvasóval is ugyanúgy folytatnám.

Szerző:

Holcz Csaba

Marketinges, újságíró, író. Blogom az Instagramon - LinkedIn

Szólj hozzá!