Utolsó nap a Balatonon

Mennydörgés hallatszik a távolból, néha felvillan az északi part ege. Az apartman öreg ajtaja hangosan nyikorog, felébredek.

A folyósó sötét és a ház kis résein át sípolva fúj befele a szél. Minden lépésem halk dobszó a hideg kövön, a vihar fúvósainak kísérője.

Valaki kiment. Felvillan az udvar villanykörtéje egy másodpercre. Látni lehet a folyosón heverő üveget, a benne folyó ismeretlen eredetű levet, majd a sötétséggel visszaolvad a semmibe.

Kilépek. Csak úgy egy szál boxerben. Előttem a csendes világvége. Kihűlt a beton, villámok közelednek és a mennydörgés üvölti menj fedett helyre.

A kerti széken ül barátom, kezében ottmarad pohár egy ujjnyi vodkával. Mintha valamit nagyon nézne, észre se veszi, hogy mellé léptem.

Leülök a másik székre és nézem, ahogy a hidegtől elkezd remegni a teste. “Nem így kellene lennie. Legalább az utolsónak nem.”

Elkeseredetten nézzük az eget délben. A parton mindenki pakol, eltűnnek a székek és a padok. A viharfelhők egy percet sem hagynak az augusztusból.

Az előttem ülő külföldre megy jövő héten. Utoljára látja talán a magyar tengert. Mellettem lévő kollégám vidéken tanul tovább. A viharfelhők ezt letojják.

Feltámad a szél. Egy elszabadult napernyő szalad végig a parton és öli magát a tóba. Papírlap szál a padunkra, a vonat menetrendje van rajta.

Majd megírom

– Mindig téged szerettelek.

Andris vallomása meglepte Katát, elgondolkodva szürcsölte tovább a kóláját. Nem tudta eldönteni, hogy a srác képébe löttyintse-e vagy inkább felpattanjon és otthagyja. Végül csak ült tovább és elröhögte magát. A Coldplay nem illett a hangulatához.

– Andris, te hülye vagy? Öt éve vagyunk haverok. Nekem dicsekedtél a csajozós sztorijaiddal.

Andris nézte, hogyan olvad el a hab a sörén.

– Ja, tudom.

A teljes novella a Socfest.hu oldalon.

Írta: Tamási Rebeka

Távolság

Öt nap a Mennyországban. A szigeten remek idő van a nyaralás első reggelén. Árpád hosszú lustálkodás után felkel az ágyból és kisétál az erkélyre. Végignéz a tájon. A távoli hegyek vonalain, a színes utcákon és a parton. A tengerpart kezd megtelni és már most úgy éget a nap, mint odahaza délben. Lassan összeszedi magát az egész társaság, Árpád barátai és testvére. Lomhán, lassan készülődnek, keresik a kávézót, percenként jut eszükbe, hogy mit hagytak és hol, de nem kell sietniük. Idejük, mint a tenger, a tenger pedig meseszép ezen a szigeten. Az első nap ilyen tempóban telik végig. Bejárják a várost, befordulnak minden sarkon és végül csak 1-2 óra jut a napozásra a parton. Este olyan fáradtan dől mindenki az ágyba, mintha a vékony nyári ruhák helyett katonai túrafelszerelésben járták volna a napos utcákat.

A teljes novella Petőcz András blogján.

Novella az átváltozás hatalmáról

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Kurzusán két novellát, Az átváltozást Kafka-tól és Örkénytől a Ballada a költészet hatalmárólt kombináltam. Az eredmény Petőcz András blogján jelent meg.

Gábor telefoncsörgésre ébred. Felveszi a telefont és egy idegen hang szólal meg benne: „újraírtam az utolsó négy sort”. Elhangzik a négy sor, majd Gábor leteszi a telefont és arra lesz figyelmes, hogy telefonfülkévé változott.

A gyomra aprópénztől csörög, oldalában késsel bevésett feliratok díszelegnek és ajtója folyton résnyire nyílik, majd visszazáródik minden mozdulatánál. Eleinte nem tud mit kezdeni a helyzettel. Nem tudja felvenni a ruhát, ajtajával csapkodja a hálószobája ajtaját, de csodával határos módon el tudja hagyni a lakást. Hétfő van, és mostanában csúnyán néz rá a főnöke. Muszáj elindulnia, majd útközben megoldja a dolgot.

A teljes novella Petőcz András blogján.