Jó fogalmazással a tetőpont felé – Látogatások elemzés

A novellaírás tankönyvbe illő példájával találkoztam a Socfest.hu novella rovatában sétálva. Tamási Rebeka Látogatások című írása jól megválasztott stílussal és eszközökkel terel minket egy rövid, de erős tetőpont felé. A novella ezen az oldalon olvasható el.

Hétköznapi élet E/3-ban

A szerző nagyon hétköznapi képekkel és pontosan megnevezett, valós helyszínekkel vonja be gyorsan az olvasót a történet menetébe. A kezdőmondat („A héven csak nyugdíjasok utaztak”) ad egy közös pontot, amiről mindenkinek van valamilyen emlékképe és tisztázza a novella kiindulópontját, hátterét. Ez az átlagos ütem a tetőpontig megmarad és hirtelen vált át, hogy meglegyen az erős, meglepetésszerű befejezés.

Jó fogalmazással a tetőpont felé – Látogatások elemzés részletei…

Könyves kávézók – téli séta könyvmolyoknak

Télen nincs is jobb, mint egy süppedős fotelba bújni kedvenc könyvünkkel és egy forró itallal, miközben odakünn hull a hó – hangzik az elcsépelt közhely. Viszont ha a könyvmolyok mégis inkább kimerészkednének, különleges hangulatú sétákat tehetnek a festői szépségű belvárosban, úgy, hogy a kávézás, kuckózás és irodalmi élvezetek szentháromságáról sem kell lemondaniuk. Összegyűjtöttük a legjobb könyves kávézókat.

#0. Lotz Károly terem – jelenleg zárva

Sajnos Budapest – túlzás nélkül állíthatóan legszebb – könyves kávézója jelenleg nem elérhető, a plakátok tanúsága szerint viszont nemsokára újranyit. A tizenkilencedik században kaszinóként üzemelő, majd a századelőn az első budapesti áruháznak otthont adó, legutóbb egy Alexandra könyvesboltot magában foglaló Párisi Nagy Áruház patinás Andrássy úti bálterme nem véletlenül vált az olvasni és kávézni imádók törzshelyévé a 2009-es újranyitás után. A hatalmas belmagassággal ellátott terembe Lotz Károly és Feszty Árpád freskói, Zsolnay díszítőelemek és Róth Miksa művészi üvegei varázsolták oda a szecessziós hangulatot.

A teljes cikk a Socfest.hu magazinban

Írta: Dorka Anett

Minden elillan

Este van és kint szakad az eső. Sokan csak azért nem indulnak haza, mert eláznának és inkább hihetetlenül lassan szürcsölgetik az italaikat. Füst borít be mindent, pedig senki sem dohányzik. Állandó kellék lett az átláthatatlan füst és homály, de így legalább véletlenül sem tudunk a saját szemünkbe nézni a tükörben. A tévében valami focimeccs megy. Néhányan vitatkoznak rajta, de olyan rossz minőségű az adás, hogy szerintem azt se látják, hogy kik játszanak egymással. Nem ez a legjobb kocsma, de van teteje és jelenleg ez elég.

Lépéseket hallunk az ajtóhoz közeledni és reméljük valaki felkavarja az eseményeket. Mindenki a nyíló ajtót figyeli. Belép valaki rajta, de nem ismerős alak. Bár talán valahonnan… nem nem… nem ismerős. Lassan a pulthoz ér, csöpög róla a víz, egy kutya követi fejével a lépéseit. Hamar elveszíti a sok figyelmet és a kutya tekintete is inkább az egyik vendég párizsis zsemléjére téved vissza.

Minden elillan részletei…

Az író

Egész világokat alkotok,
hogy néha kisírhasd magad,
mennyi karakter boldog befejezése
zuhant a szemetesbe miattad.

Néha nem is írok semmi újat
csak éjszakánként összeszedem
a mások által eldobott sztorikat,
érzéseket, hangulatokat.

Félkész sorokkal és gondolatokkal
teli füzet gyűrődik a táskám alján,
mintha varrótű lenne a toll,
próbálok egy szövetet csinálni belőlük.

Este percenként figyelem
hány lájkot ítéltek oda nekem
hány perc múlva lesz
egy cicás mém a helyemen.