Paneldzsungel mélyéről kémlelődő szempár

Paneldzsungel mélyéről kémlelődő szempár

Paneldzsungel mélyéről kémlelődő szempár
álmatlan órák mossák el tekintetét
libabőrős karok tartják meg nehezedő fejét.

Kialvatlan pillantása az utcán sétál
hazakíséri a dülőngélő ifjú párt
felmászik a falon a tizedikre
keresi min nyugodhat figyelme.

Éjszaka az ég mindig kicsit sárga
csillagokat nem látott még soha
mindig úgy képzelte olyanok
mint a Budáról Pest felé folyó fények.

Vajon ők tudják hogy a csillagok közt élnek?

Az ő egéhez nem kell űrhajó
elég a menetrendszerinti villamos
az ő egén ugyanúgy szemetelnek
és éjszakáznak padokon emberek.

Álmatlanok az égboltján mint ő
a reggel nyolc nekik is munkaidő
párkányuk sem tisztább
teli hamutartó üres pohár.

Vajon ők is hasonlóan néznek rá?

Szerző:

Holcz Csaba

Író, újságíró, marketinges, irodalmi blogger. A Neoliro irodalmi blog szerkesztője. Blogom az Instagramon - LinkedIn - Neoliro irodalmi blog

Szólj hozzá!