Tiszta, egyszerű és hangulatos vers a Nyárvégi vacsora és nem érdemes bonyolítani.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a verse

A napokban olvastam Molnár Zsolt Artúr Nyárvégi Vacsora című versét, amit úgy éreztem valamilyen formában fel kell dolgoznom, mert eléggé megragadt. Magát a verset az Irodalomismeret folyóirat honlapján lehet megtalálni. Erről nem lehet és nem is kell újságírói pontossággal beszélni szóval, hogy szokjam a blogos stílust, amit eddig nem igazán sikerült bevetnem, csak leülök és mesélek.

A versről

A Nyárvégi vacsora feldolgozása borzalmasan sikerült.

A vers hangulata szerintem nyugodt és békés, minden szó egy kiegyensúlyozott világ kis darabja. A megjelenő ételek és a könnyed fogalmazás miatt egyszerű és ízlelhető a szöveg. Nincs háborgás, nincs indulat, csak egy csendes pillanat, amit mind átéltünk már. Magányt sugároz igen, de nem szomorú magányt, hanem amolyan „végre van egy kis időm magamra, hogy átgondoljam a dolgokat” magányt és semmilyen fölösleges bonyolítás nincs a fogalmazásban. Ha nem csal az emlékezetem, volt szerencsém még Petőcz András óráin találkozni a szerzővel és úgy emlékszem akkor is nagyon érett és tiszta módon írt.

Egy kis kísérletezés

Első körben verset írtam ennek az alapján és fél napig fent is volt az oldalon, de valahogy nem sikerült jól a dolog, mert hozzá akartam adni néhány plusz elemet, amit nem igazán bírt el se ez, a kiindulópontként szolgáló mű, se a műfaj úgy általában.

Én egy szakításon túlesett lírai hősről írtam, aki egy balatoni apartmanban egyedül eszik és az ételek is sötétebb színben kerültek elő. A pástétom olcsó, konzerves és a kenyeret zárás előtt vette. A retket nem szerette, de az volt nála, mert a barátnője azt szokott enni. Ez már így is kicsit gyenge és bonyolult, ám még rádobtam valami olyat, hogy a tulajnak azt hazudta, hogy már úton van a barátnője és kifizette a két személyes lakosztályt. Így már végkép sok lett, csak a rímelése/üteme miatt sajnáltam meg, mert azt sikerült eltalálnom.

A Nyárvégi vacsora az én változatomban szomorú magányt ábrázol.

Szembesülnöm kellett vele, hogy a Nyárvégi vacsora pont azzal a békés és kiegyensúlyozott hangulatával nyerte el a tetszésem, amit megöltem, amikor feldolgoztam. Tetszett, hogy az irodalmat ilyen tiszta formában képviseli, de rádobtam egy nem túl értelmes szakítós klisét. Nem kell sokat bonyolítani, ha az érzés átmegy és sikerült hatást elérni, akkor az írás elérte a célját.

Művészeti ágon belül is könnyű elszúrni a feldolgozást és, ha teljesen formátumot váltunk, még nagyobb a kockázat. A könyvek filmre viteléről itt van egy kis olvasmány.

Szerző:

Holcz Csaba

Újságíró, marketinges, irodalmi blogger, író. A Neoliro irodalmi blog szerkesztője. Neoliro blog - LinkedIn

Szólj hozzá!