A Whisky szódával Harsányi Zsolt tollából egy fantasztikus könyv, de a főhős az idegeimre ment.

A könyv, amit nem tudtam befejezni – Whisky szódával

Van egy könyv, amiről nem akartam eddig beszélni…

A könyvről

Harsányi Zsolt Whisky szódával című 2 kötetes regénye egy művelt és nehéz sorsú fiatalemberről szól, aki vidéki rajztanárként tengeti életét, de egyszer csak tehetőssé válik egy váratlan örökségnek köszönhetően.

Nem örököl milliárdokat, de eleget kap ahhoz, hogy minden nap a Gellért Szállóban lógjón és ráérjen hosszasan filozofálni mindenféle dolgokról, szóval nem kell sajnálni. Főleg azért nem kell, mert eleget sajnálja saját magát.

De ne rohanjunk ennyire előre, mert a könyv egyébként fantasztikus és bántott, hogy le kellett tennem. A történet valósághű, de mégis van benne valami meseszerű is kicsit úgy, mint egy nagy kedvencemben, a Simion, a panelszentben. A hirtelen meggazdagodás, a whiskyben és szivarfüstben múló éjszakák és a kalandok szépen felpezsdítik.

A Whisky szódával jól felépített karakterekkel és egy meseszerű világgal rendelkezik.

A karakterek kitűnőek. Tele vannak élettel és minden jelentősebb, gyakrabban előforduló szereplőn érezni, hogy élt a könyv előtt is. Vannak elveik és személyiségük. Olvasás közben tényleg úgy éreztem, hogy egy új társaságban mozgok.

Térjünk a lényegre

Na de mi a gond? A főhős. Balogh Tihamér. Élettel telibb, mint néhány hús-vér ember. Érdekli a világ, gondolkozik mielőtt döntést hoz és van szíve. De milyen elképesztően sokat sajnáltatja magát.

Tihamér még sohasem volt a Vígszínházban, a tárgyhoz nem szólhatott hozzá, de akkor is óvakodott volna belebeszélni a dologba, ha a darabot látta volna, mert tájékozatlanságát nevetségesnek érezte.

A könyv lényege pont az, hogy nem olyan könnyű eldobni egy nehéz, de mély érzésekkel teli életet és csak úgy beugrani a felszínes, de fényűző életbe, ám valamiért képtelen voltam elviselni Tihamért.

Értem én, hogy neki idegen ez a világ és akkoriban nem volt még tuti partitipp csak felkapni egy zakót, a tisztábbik farmert és egy rozéfröccsel Facebookozni a sarokban, de valamiért nem tudtam együttérezni vele.

Harsányi Zsolt könyve egy nehézkes átlépésről szól egy másik társadalomba.

Sok ideig tartott mire rájöttem miért. Megkapta azt az életet, amit számomra az ideál, és azt látni, hogy ebben a tökéletesnek tűnő szituációban botladozik, nem volt szép látvány számomra. Talán nem olyan könnyű az az élet, ahogy én elképzelem? Talán tényleg egy életképtelen fazon az a Balogh Tihamér? Nem tudom, de az biztos, hogy a könyv egyébként jó és olyan erős karaktert hozott létre, akivel képes lennék vitatkozni.

Egyezzünk meg. Ha valaki szól nekem néhány év múlva, akkor megpróbálom újra elolvasni.

Ha szeretnél két cicás mém között néha valami értelmeset is látni a Facebookon, kövesd a blog oldalát, ahol a bejegyzések mellett heti könyv- és programajánlók is megjelennek.

Szerző:

Holcz Csaba

Író, újságíró, marketinges, irodalmi blogger. A Neoliro irodalmi blog szerkesztője. Blogom az Instagramon - LinkedIn - Neoliro irodalmi blog

Szólj hozzá!